2015. április 4., szombat

1. fejezet

1. fejezet

 A 8. évem ebben a suliban. A 8. évem. 8 éve lettünk legjobb barátok Hannával. 8 éve lettünk ellenségek Noémivel. És 8 éve szerettem bele Marciba. Igaz, csak 8 éve járok ebbe az iskolába, de már 13 éve élek itt, Gödön. Ami állítólag kertváros. Bár szerintem falu. Igaz, nincsenek traktorok tyúkok, (csak néhány helyen) de akkor sem nevezném városnak. Talán még a kertvárost elfogadom, mert csak egy - kettő családi ház van itt, az is olyan 4 személyes és kicsi.
 Ezért nagyon nagy forgalom sincs. Csak sokszor jön a vonat nem kívánt helyzetben. De szerencsére most ilyen sem volt, 5 perccel az évnyitó előtt estem be az udvarra. Körbenéztem az osztályunknak kijelölt helyen, de nem láttam Hannát, így inkább odasétáltam Márkhoz. Ő a fiú legjobb barátom. Igaz, Ő nem így hív, hogy "legjobb barát" mert szerinte az nem megfelelő kifejezés a "kapcsolatunkra". Bár, szerintem meg a kapcsolat nem megfelelő kifejezés a mi barátságunkra. ha veszekedünk, akkor ezen. Vagy apró - cseplő dolgokon.
 - Szia - köszönt, nagy sóhajjal. 
 Tudom is miért sóhajtott. Mögötte állt Mira. Totális bele van zúgva Márkba. Ez még nem is lenne baj, csak azt hiszi Márknak is tetszik Ő. Mármint reménykedik benne, hogy mindennapi nyomulásával eléri ezt. Márknak meg "nincs szíve" ezt közölni vele. Mással simán közölné, csak, hát Mira... Ő az a "kiközösített lány". Mármint Noémiék kiközösítik Őt, és ha Ők kiközösítik Őt, akkor a fiúk is kiközösítik, a fiúknak, meg a barátnőik kiközösítik Őt. Azaz mindenki, csak Én, Hanna, Márk, Dávid, Bence, Sára és Kata nem. Ezért mi próbálunk mindig kedvesek lenni vele, bár ez nem mindig könnyű. De Márk az a kedves fiú, így igyekszik nem megbántani.
Egyszer történt olyan, hogy Mirára a WC-ben találtam rá, miközben bőgött. Elmesélte, hogy Márk elutasította, durván, és Ő meg kikészült. Megvigasztaltam, és megmondtam Márknak, hogy kérjen bocsánatot. Kért is. Csak Mira ezt úgy vette, hogy; Mira, szeretném, ha a kapcsolatunk jobb lenne mint volt. Így hát Mira rátapadt Márkra. Így akkor, amikor Ő nincs, Hanna nincs, akkor Dáviddal, Matyival és Sárával vagyok. Mármint külön - külön. Dávid és Matyi nem nagyon szereti egymást, közönyös a kapcsolatuk, bár húzódik a rossz felé. Sára meg nem szeret fiúkkal lenni, így olvasni szokott, mikor nincs senki akivel elüthetné az időt.
- Sziasztok. Hogy telt a nyári szünet Mira? - Márktól nem kérdeztem meg, mert vele tartottam a kapcsolatot. Általában Mira elrángatta valahová. Igazából  így Mira szünetét is ismerem. Azt se tudom miért kérdeztem meg.
 - Szia Petra! Nagyon jól, Márkkal voltam egy csomót. És neked? - kérdezte lelkesen.
 - Átlagosan. Megfülladtam a melegtől, és a Balatonon is voltam. Meg a strandon. Ja, meg Gyulán, Csabán. Ennyi.
 - Egyedül? - érdeklődött Márk, mintha várna valamit. Kivel lennék? A húgomon kívül, meg a szüleimen kívül.
 - Igen, miért kivel lennék? - nevettem fel kínosan.
 - Senkivel, csak úgy.
 Egymás mellett csak álltunk, aztán befutott az utolsó percben Hanna.
 - Szia Petra! Ja, és sziasztok! - lihegett. Arca teljesen vörös volt, így futott.
 - Gyalog jöttél?
 - Nézz rám. Későn indultam, így futnom kellett, és így is csak most értem id... - de az utolsó betűt már nem tudta kimondani, mert az igazgatónő megkezdte a kínzást.
 - Jó reggelt! - kezdte. Pár diák bealudt, valaki azt kiabálta, hogy; ez hajnal, nem pedig reggel. Nem tudom, 8 óra volt. Jöt a szokásos beszéd, majd bemondta, hogy elyik osztályba lesznek új gyerekek. Itt figyeltem, hátha lesz valami nálunk is.
 És lett.
 - A 8. c-ben 2 új diák érkezett. Mészáros Szabina és Lakatos Bence! - láttam a fiúk mind a társaságukban álló, Bencére néznek, Sára meg, akkor az a bizonyos Szabinára.
 Aztán bementünk.

Tudom, rövid rész lett, de remélem tetszett. Próbálok minden nap írni egy rövidebbet, vagy hosszabbat :)

Firkálta: Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése